Már tudjuk, melyik 3-3 ponton oszlassuk el testsúlyunkat két talpunkon, hogy biztosítsuk az egyenes állás alapját. (Ld. a sorozat előző bejegyzése!) Haladjunk tovább!

Kis, csípőszéles távolságú terpeszben álljunk, úgy, hogy a lábfejek párhuzamosan előre néznek. Lábaink aktívak. Mit jelent ez?

Érdemes tudni, hogy izmaink folyamatosan kis fokú feszülési állapotban (tónusban) vannak, melyet idegrendszeri hatás tart fent. Normotónusnak nevezzük az izmok közepes feszülését illetve ellenállását. Ez szükséges a normál testtartáshoz.
Ha az izom feszülése és ellenállása kicsi, akkor csökkent tónus, ún. hipotónus jön létre - mint egy pihentető alvás vagy relaxáció (!) alatt.
Fokozott tónus esetén az izom kemény tapintású, feszülése és ellenállása nagy. Ez a hipertónus.
Ha az izmok feszülése és ellenállása megszűnik, atónusról beszélünk. Ez következik be halál esetén.

És akkor térjünk vissza az egyenes álláshoz. Lábaink izmait dolgoztatjuk, de semmiképpen sem feszítünk rá görcsösen. A térdkalácsot is finoman felhúzzuk (a négyfejű combizom, azaz a kvadricepsz munkájával).

A következő kardinális pont a medence. Helyes dőlésszöge olyannyira fontos gerincvédelmi szempontból is, hogy külön bejegyzésben foglalkozunk vele!