Ismerős ez a mondatkezdés? Sokan vagyunk, akik felismertük a jóga testi-lelki jótékony hatásait, hiszen hallottunk, olvastunk róla már eleget. Azt is észrevettük, hogy szomszédunk sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, amióta rendszeresen jógázik, egyenes tartással, ruganyosabban jön-megy, és valahogy meg is szépült.

Tudjuk, hogy a jóga nekünk is sokat segítene, valami mégis visszatart.

Vajon miért nem jelentkezünk be arra a bizonyos első jógaórára?

…nem vagyok elég hajlékony hozzá.

Az, hogy a jógázáshoz nagyfokú hajlékonyság szükséges, a legáltalánosabb tévhit! Talán az újságcikkekben, jógastúdiók és fitnesztermek falán lévő képeken pózoló, kifacsart, lehetetlennek tűnő testhelyzetekben ragyogó mosolyt árasztó figurák a felelősek ezért. Mintha széles mosolyukkal azt sugallnák: „Látod? Ez a cél!” S mivel ez oly távolinak, elérhetetlennek tűnik, a csalódástól megkímélve magunkat, inkább bele sem kezdünk.

Pedig a „nem vagyok elég hajlékony a jógázáshoz” kijelentés nagyjából azzal egyenértékű, mintha azt mondanánk, „nem beszélem elég jól a nyelvet ahhoz, hogy nyelvtanfolyamra járjak”. Éppen azért ülünk be a nyelvtanfolyamra, hogy megtanuljuk! A jóga a test, a lélek nyelve. Ha szeretnénk jól beszélni ezt a nyelvet, nincs más teendőnk, mint beiratkozni a nyelvtanfolyamra, azaz egy jóga kurzusra.

A hajlékony, rugalmas test nem előfeltétele, hanem következménye a jógának! Jutalom a gyakorlásért, az odaadásért, a kitartásért. S így már jobban érthető az is, miért olyan széles a mosolyuk az említett képek szereplőinek, miközben fülükhöz emelik lábukat. A jól végzett munka eredménye és öröme sugárzik belőlük.

Ezt az örömöt pedig magunk is hamar átélhetjük, mert a jóga olyan nagyszerűen összetett és hatásos rendszer, mellyel meglepően gyors eredmények érhetőek el. Csak el kell kezdeni!

„Táncolj, Uram! A zene majd megjön magától.” /Nikos Kazandzakis/

És itt máris fülön csíphetjük a következő kifogást.

…nincs rá időm - talán majd holnap.

Elárulom: holnap sem lesz rá időnk! Holnapután meg már olyan lelki-szervi problémák jelentkezhetnek, amelyek megelőzhetőek lettek volna, ha kifogások helyett inkább a cselekvést választjuk. A jóga filozófiája a jelen megélésére tanít. Csak ma tudunk tenni magunkért, hiszen a múltra már nincs hatásunk, a jövőt pedig a mából indítjuk, alakítjuk. A mai nap áll csupán rendelkezésünkre, hogy a minket ostromló temérdek külső ingerről végre befelé, magunkra fordítsuk a figyelmünket.

A jógaórák során gyorsan fejlődik a figyelem irányításának képessége (is), bár eleinte kihívást jelenthet számunkra, hogy a nyüzsgő világból érkezve ne a külső ingerek és a többiek határozzák meg azt a koordináta-rendszert, amelyhez viszonyítjuk magunkat.

…zavar, hogy mások látják az ügyetlenségemet.

Tudjuk, hogy miközben azon törjük a fejünket, vajon mit gondol rólunk a másik, mi jár az ő fejében valójában? Hát az, hogy vajon mit gondolhatunk róla mi! Még a hétköznapok szintjén sincs értelme beszállni ebbe az ördögi körbe.

A jóga - többek között - a figyelem összpontosításáról szól. S miközben magunkra fókuszálunk a jógagyakorlatok alatt, nem marad időnk és terünk, hogy másokat is megfigyeljünk – mint ahogy másoknak sem ránk. S így máris feloldódik a „mit gondolnak mások” illúziója.

Segít az is, ha visszavesszük mércénket a külső elemekről, és csak magunkat kalibráljuk a pálcára.

Mint ahogy egy kisgyermek sem hagy fel első lépéseivel, mondván, hogy rajta kívül ezt már mindenki százszor jobban csinálja, ráadásul valamennyien árgus szemekkel kísérik próbálkozásait. Ösztönösen érzi, semmi „ciki” nincs a gyakorlásban, sőt, valójában elismerést és tiszteletet vált ki a fejlődés iránti törhetetlen vágy és kitartó erő.

Most, hogy sikeresen lelepleztünk a jogos ellenérveknek vélt kifogásokból néhányat, már könnyebb lesz felismerni és beazonosítani a cselekvést hátráltató tényezőket. S ha megvannak, ragadjuk meg és hajítsuk őket messzire. Nincs szükségünk rá, hogy saját magunk állítsunk akadályokat gyógyulásunk, fejlődésünk lehetőségeinek útjába.