Interjú Bene Máté Zoltán fizioterapeutával
A „gerinces srác” nem kereste hivatását, egy baleset kapcsán az találta meg őt. Életszagú, humorral fűszerezett videóinak, lelkes ismeretterjesztő tevékenységének köszönheti, hogy az elsők között bukkan fel a neve és honlapja, ha gerincről, porckorongsérvről van szó. Márpedig napjainkban ez gyakori téma. Beszélgetésünkből kiderül, miért...
„Az emberiség az ötödik ágyéki csigolyával fizet a két lábra állásért” - olvastam egy szakkönyvben. Mi a véleményed erről?
Az emberi gerinc pont arra való, hogy két lábon járjunk vele.
Tehát a jelenkori gerincproblémákért nem okolható az evolúció.
Ki kellene már törölni az evolúciós örökség téveszméjét a fejekből, és inkább arra kellene rávenni az embereket, hogy álljanak fel!
Volt rá pár millió év, hogy kifejlődjön a jelenlegi, jól működő konstrukció. A baj éppen az, hogy nem arra használjuk gerincünket, amire tervezve lett. Civilizált életünk során viszonylag keveset járunk és állunk, ám annál többet ülünk. Ülünk az iskolapadban, az íróasztalnál a munkahelyen, ülünk a kocsiban és a számítógép, a tv előtt otthon is. A gerinc ezért, ettől megy tönkre.
Ezért olyan gyakoriak manapság a „sajog a hátam, leszakad a derekam, fáj a nyakam” jellegű gondok?
Gerincünk szempontjából az lenne az optimális, ha egész nap a mezőn vagy valamilyen egyenetlen talajon mászkálnánk. És ez az, amit ma a legkevésbé teszünk. Ha egy sportkocsival állandóan földúton furikázunk, ne csodálkozzunk rajta, ha gyorsan tönkre megy, bármilyen jó konstrukció. Ugyanez a baja a gerincnek is: nem arra használjuk, amire való.
Ülve egészen más terhelést kapnak porckorongjaink, másként használjuk izmainkat, eltérő erőnek tesszük ki ízületeinket – s az alkatrészek idővel elkopnak. Ez az oka annak, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek.
Mikor kell porckorongsérve gyanakodni?
Ha karba vagy lábba kisugárzó fájdalomérzet van. Na, akkor gyorsan illik elmenni orvoshoz, mert az már egy komoly jel.
Nyilván a kisugárzó fájdalom előtt is vannak kisebb, figyelmeztető jelek. Milyen egy tipikus sérvesedési folyamat a tünetek szempontjából?
Az úgy kezdődik, hogy az ember éli az életét, teszi a dolgát: ül az iskolapadban és tanul. Első fájdalmai nagyjából érettségi környékén jelennek meg. Nem törődik az enyhébb derékfájással, főleg, hogy viszonylag hamar el is múlik. Eltelik öt-hat év és jön a következő szint. Befejeződött a főiskola, egyetem, kezdődik a munka az íróasztal mögötti székben. Ekkor jelennek meg az első becsípődések. Kellemetlen úgy ébredni, hogy nem hajlik vagy forog a fej, szörnyű érzés a derékbecsípődés miatti mozgáskorlátozottság, s bár már érzi alanyunk, hogy tenni kellene valamit, nem jó álló nap a székben ülni, a fájdalom elmúltával ismét ezer fontosabb dolga akad. Újabb két-három év és előjönnek a súlyosabb tünetek. Ágyba kényszerítő kisugárzó fájdalmak. Ekkor már nagy elhatározások születnek, ám az emberek többsége még ezt sem veszi komolyan, miután elmúlik – mert ez még elmúlik.
Jellemzően mikor fordulnak az érintettek szakemberhez?
Az utolsó utáni pillanatban.
És mikor volna ideális?
Saját felelősség és tudatosság kérdése, hogy ki mikor kezd el foglalkozni magával. Amikor már nagy baj van - sérv, kisugárzó fájdalommal -, s nehéz helyrehozni, vagy amikor még kicsi a probléma, és így kevéssé motivált az ember, ám cserébe megússza, hogy később szélmalomharcot kelljen vívnia.
Előbb-utóbb mindenkinek foglalkoznia kell a gerincével. Pláne, ha ülő életmódot folytat.
Hova, kihez lehet fordulni a témában?
Szinteket érdemes meghatározni. Az első, amikor még nincs semmi baj. Itt az a lényeg, hogy betartsuk a helyes ülés szabályait. Utána kell járni, hogyan kell jól, ergonómiai szempontból helyesen ülni a munkahelyen, az autóban. Emellett sportoljunk valamit, szinte mindegy, hogy mit.
A második, amikor már kisebb fájdalmak vannak. Ez az „elaludtam a nyakam, becsíptem a derekam, rossz érzés a görnyedés” típusú problémák szintje. Ekkor érdemes olyan gyógytornászhoz, jógaoktatóhoz, edzőhöz fordulni, aki ért a tartáshibák javításához.
A harmadik szinten, kisugárzó fájdalmak esetén, minél előbb orvoshoz kell fordulni.
Milyen mozgásformát vagy tréninget javasolsz preventív jelleggel?
A gerinc egészségének megőrzéséhez én megfordított fókusszal közelítek. Nem azt mondom, hogy menj el gerinctréningre, aztán légy büszke magadra, hogy mennyit tettél a gerincedért, mert a nap további 23 óráját mással fogod tölteni. S az a 23 óra lesz a meghatározóbb a gerinced szempontjából!
A legnagyobb veszélyforrás a gerincre nézve az, hogy sokat és rossz pozícióban ülünk. Nem gondolunk bele, de ez jelenti a legnagyobb terhelést a porckorongokra nézve. Elengedhetetlen, hogy ha napi 8 órát ülünk a munkahelyünkön és további órákat az autóban, akkor azt jól csináljuk.
A másik oldalon persze az is fontos, hogy rendszeresen „vérezzük össze” a gerincet stabilizáló izmainkat, mert üldögélés közben azok keringése eléggé lelassul, így idővel elgyengülnek, s nem tartják meg a gerincet. Kialakulnak a tartáshibák, melyek egyenes úton vezetnek a gerincbetegségekhez.
Tehát milyen mozgásformát javasolsz?
Érdemes gyógytornászhoz, jógaoktatóhoz, jól képzett edzőhöz, pilates instruktorhoz fordulni. Jó szívvel ajánlom például a TRX-et, mert azt szinte lehetetlen gerinc szempontból rosszul művelni. És nagyon hasznos, ha minél gyakrabban kerekedünk fel túrázni, mert az a gerinc természetes funkciója, mozgásformája, ami már konkrétan terápiás hatású is.
Saját magad is érintett vagy. Hogyan lettél gerincsérves?
Sportsérülés kapcsán kaptam még diákként egy traumás nyaki porckorongsérvet. Hobbiból karate edzősködtem, s az egyik tanítványom megcsinált rajtam egy technikát, amikor nem néztem oda. Egy nap múlva már zsibbadt a karom, pár hét elteltével pedig felére zsugorodott a tricepszem. Műtéttel riogattak. Akkor nagyon nem volt kedvemre való ez a helyzet, de utólag örülök neki, mert így pontosan tudom, hogy mit élnek át a betegek.
Ez volt tehát az a bizonyos utolsó csepp. De előtte? Mi vezetett a sérvhez?
Igen, sokan hiszik, hogy a cementeszsák megemelése, vagy egyéb „rossz mozdulat” a hibás. De nem.
A porckorongban nincsenek érzőidegek. Ezáltal rengeteg merényletet lehet elkövetni ellene, mielőtt megfájdulna és fény derülne az elváltozásokra.
Nálam a számítógép előtti tartós görnyedés volt a kiváltó ok.
Miért pont jógaoktatóknak kezdtél el szakmai tanfolyamokat tartani?
Hát az úgy kezdődött, hogy volt egy nagyon csinos évfolyamtársam... Miatta vettem részt az első jógaórámon. Az órán - legalábbis akkor így éltem meg - zümmögni meg ölelkezni kellett. Ez tetszett nekem, s kijelentettem, hogy ilyet én is tudok tartani. A lány persze csak nevetett. Fogadtunk, és hamarosan már magam is jógaórát tartottam.
Utána jött a porckorongsérvem. A gyógyulás tartóssá tétele érdekében tartásjavító gyakorlatokat kellett végeznem, s nagyon jól jöttek a megismert jóga ászanák (pózok). Kevés hatásosabb eszköz van tartáshibák javítására, mint a jóga.
Ugyanakkor azt is láttam, hogy jógaoktatók hogyan teszik tönkre a tanítványok gerincét azzal, hogy a több ezer éves jógagyakorlatokat nem adoptálják a mai terhelési viszonyokra. Végtelenül elszomorított, hogy számos lelkesen és aktívan jógázó páciensem érkezett nagy vagy kiszakadt porckorongsérvekkel. Vért izzadtunk ezek helyrehozásával, s úgy gondoltam, hasznos volna a jógaoktatókat is segíteni abban, hogy tisztábban láthassák a mai tartás-és gerincproblémák hátterét és megoldási lehetőségeit.
Nem túl merész vállalkozás „beleszólni” egy tradicionális rendszer tanításaiba?
Amikor először jöttem azzal, hogy nem kellene annyira erőltetni például az előrehajló ászanákat, hatalmas ellenállásba ütköztem. Ettől függetlenül folyamatosan igyekeztem megértetni, hogy az adott stílust több száz éve kialakító jógi nem számolhatott a mai életmóddal – s így ha ma elmegy valaki jógázni és kis túlzással az 'egyet előre, egyet hátra hajlítunk' egyensúlyi elvet követi, akkor az ülő életmód miatti túlterhelés következtében összességében pont azt a tendenciát forszírozza, ami a porckorongot a gerinccsatorna felé nyomja. Ez alapvető hiba.
Korunk jógaoktatójának nem azt kell tanítania, ami kétszáz vagy kétezer éve volt jó. A mai terhelési viszonyokhoz kell igazítania a fizikai gyakorlatok sorrendiségét és gyakoriságát.
Gondolom, ez nem csak a jógaoktatókra érvényes...
Ezt tudnia kellene minden testnevelés-tanárnak, fitnesz instruktornak és edzőnek – minden mozgással foglalkozó szakembernek.
Mint cél?
Az. Első körben a porckorong.hu angol verzióját szeretném elterjeszteni a világon.
Mire vagy a legbüszkébb eddigi tevékenységedet illetően?
Én csak azt látom, hogy mennyi teendő van még. Itthon az érintettekhez és a jógaoktatókhoz már nagyjából sikerült eljuttatni az információt, de nagyon sok terület van még.
Nem unod még ugyanazt ismételni újra meg újra?
Muszáj. És tudod, mi az izgalmas ebben? Hogy mindenkinek másképp kell mondani. Másként a jógaoktatónak vagy egy kollégának. Másként a betegnek. Neki az információn túl erőt is kell adni. Mert el van keseredve. Hallja a rendelőben a betegtársaktól a rémhíreket az ikszedik kiújult sérvről, sokadik műtétről. Nehéz, ugyanakkor izgalmas feladat megértetni egy aktív, rendszeresen sportoló emberrel, hogy a porckorongsérv nem a sors (vagy a karma) hirtelen jött csapása, hogy a tények mögött nagyon is kézzelfogható ok-okozati összefüggések rejlenek. S mikor ezt megérti, elkezdi látni a fényt az alagút végén – na ezért nem lehet megunni.
Ha már itt tartunk: pusztán fizikai avagy lelki háttér következménye a gerincsérv?
Hát persze hogy van lelki háttér! Az, hogy kinek milyen a tartása, erősen függ az általános lelki állapotától. Nézz meg egy kamaszt: laza csávónak akar látszani, ezért összerogy. Vagy a tini lányok, akik szégyellik ébredő nőiességüket és összehúzzák magukat. Ott vannak a „ki, ha én nem” típusú, széles terpeszben álló srácok, túl katonásra feszített háttal, vagy a túlhajszolt háziasszonyok. Minden lelki alkatra jellemző egy testtartás és minden tartás hat a gerincre. Szépen le lehet vezetni egy-egy tartásból, hogy mely csigolya közötti ízületben várható probléma a következő tíz évben...
Ezzel is foglalkozol? A lelki háttérrel?
Nem. ...Illetve nem lehet nem foglalkozni vele, de tanítani nem szoktam, mert az nem az én asztalom. Ám amikor hozzám fordul egy beteg, nem lehet kikerülni, hiszen együtt rezeg a két rendszer: test és lélek.
A rendezvényeinken rendszeresen ad elő pszichológus is, hiszen mélyen belül komoly ’előnyökkel’ is járhat gerincbetegnek lenni. Persze azt mindenképp hangsúlyozni szeretném, hogy a ma rettentő divatos „minden betegség csak és kizárólag lelki eredetű” jellegű, túlmisztifikált hókuszpókusztól a porckorong.hu minden kollégájával egyöntetűen elhatárolódunk.
Tapasztalataid szerint melyek a gerincsérvvel kapcsolatos leggyakoribb tévhitek?
Az, hogy mindenképpen műteni kell. Erről szó sincs. A porckorongsérvek döntő többsége műtét nélkül gyógyítható.
A másik tévhit az, hogy ha valakit már megműtöttek egyszer gerincsérvvel, akkor az biztosan ki fog újulni. Valóban sok porckorongsérv kiújul műtét után, de ez nem a műtét hibája. Azért van, mert az érintett a műtét után visszatér ahhoz az életmódhoz, amit előtte folytatott. S ugyanazon hatásoknak azonos következménye lesz.
Általános tévedés az is, hogy a degeneratív gerincproblémákat egy megfelelő szakember gyorsan helyre tudja rakni. Hosszú évek rossz tartása, s a meggyengült izomzat miatt kialakult probléma nem orvosolható gombnyomásra. Időre és a páciens aktív közreműködésére van szükség a gyógyuláshoz.
Te mit teszel a gerincedért?
Rombolom. (nevet)
Mint mikor a cipésznek lyukas a cipője...
Annyira azért nem kell ám félteni a cipészeket ilyen szempontból! Ha mégis fáj, akkor a szükséges lépések: ergonómiai korrekció, a gerinc természetes használata és az elváltozás célzott korrekciója.
Azért mégiscsak a megelőzésen van a hangsúly, nem?
Sajnos, aki ma felnőttként elmegy például hozzád, jógaórára, az már ült 10-12 évet az iskolában és a munkahelyén. Tehát az ő gerince már nem egészséges, legfeljebb még nem okoz az elváltozás tüneteket. Ezért nem lehet csak a prevencióra koncentrálni, hiszen az csupán a jéghegy csúcsa.
